A 10 x 10 méteres négyzetbe szerkesztett alaprajzú építmény súlyos terméskő falazatú hátsó traktusával feszül a mozgásra mindig kész aligai löszfalaknak. A kompakt alapforma sajátossága, hogy sem hozzátenni, sem elvenni nem igazán lehet belőle, így a koncepcióalkotás számunkra igen hamar lezárult akkor, amikor az alapötletet – nem várt módon - elfogadta megbízónk. Bár azért időbe telt, míg elfogadta, hogy tárolók, féltetők, toldalékok nem igen passzíthatók a magába záródó formához.  

Testvérpár építkezett az akali újosztás négy szomszédos telkén. A Balaton-felvidék általában inspiratív helyszín, itt nem volt az. Ez egyrészt, kapaszkodók híján, megnehezítette a tervezést, másrészt a szabadsági fokok számát növelte. A szárnyak letörésének feladata a rigorózus helyi építési szabályzatra hárult. Dacára a szoros vérségi kötelékeknek a két építtető habitusa és ízlése gyökeresen eltérő. A téglaburkolatos, nyeregtetős épület a hegyoldal szintvonalaira lett „rátörve”, a szomszédos ház formálása szikárabb, ennek megfelelő nyerskő anyaghasználata is.

A kőburkolatos akali családi ház.

A ház bizonyíték arra, hogy igényes megbízóval az ipari épületek esetében is lehet szó építészeti, környezeti minőségről, nem is feltétlenül drágábban. Az üzem zöldmezős beruházásként valósult meg, újosztású ipari területen, támogatás felhasználásával. A téglaburkolatos fejépület és a csarnoktér egységes tömegbe integrálódik, bár anyaghasználatuk, az alkalmazott szerkezetek gyökeresen eltérők. 

Egy többszörösen összetett, majd száz év alatt jobbra-balra bővítgetett épületkonglomerátum tovább-bonyolítása volt a meglehetősen kemény vállalkozás célja. Az új épületrésznek kellett tudni mindent, amit az addigi négy egységnek (plusz a városba máshova kihelyezett részintézményeknek) nem sikerült magába involválni. Tervezés közben enyhe, de korántsem agresszív nyomást érzékeltünk az alig 120 éves város „történelmi városközpontjába” való vizuális integrálódásra (azaz: archaizálásra).  

Tervpályázat nyerteseiként kaptuk az elavult kisvárosi iskola bővítésének feladatát. Az udvari wc-vel működő régi épület teljes korszerűsítése, sokszorosára bővítése volt a feladat. A régi és új nem kiélezett kontrasztjára építő tervet készítettünk, amelyet sokszorosan felülírt az épület empatikusnak alig, cinikusnak annál inkább nevezhető kivitelezője. Nekünk azért még mindig tetszik, a finomságoknak csak egy részét ölték ki.

Közeli rokon (apa, illetve após) számára készült a ház, így a kivitelezés a szokottnál erősebb tervezői kontroll mellett történhetett.

Alsóváros a "legszögedibb" városrésze - volt - Szegednek. Itt ma már, finoman szólva is, igen heterogén építészeti környezet a jellemző, így nem mindig egyszerű megtalálni az idevaló formát. Isteni szerencse, hogy kiváló megbízónk ebben végig partner volt a tervezés és kivitelezés során.

Ipari környezetben áll az épület, amelyet árérzékeny szemlélettel kellett megtervezni. Ezért lett egyszerű, egyetlen építészeti motívumtól uralt "kocka".

A szűk belvárosi saroktelekre - az 1990-es évek gyakorlatának megfelelően - statikus kollégám kezdte meg a tervezést. Amikor átvettük a munkát, örökségül kaptuk az építtetők saroktorony és manzárdtető tervezésére vonatkozó megfellebezhetetlen elvárását is.

Tápé ősi település, kapcsolata a vízzel, vízi világgal mindig meghatározó volt, s ma is az. Erre az ősi, majd ezeréves összefonódásra utal a ravatalozó épületének szimbolikája, amely lefelé fordított ladikot formáz. A tradicionális kultúrák közül jó néhányban az élet és a túlvilági lét között valamely folyón, vízen lehetséges az átjárás csónakkal, ladikkal. A kiszolgáló helyiségeket kis domb alá rejtettük, hogy megjelenésükkel ne zavarják meg az erőteljes formát. A domb egyben a régi alföldi népek által ránkhagyott kurgánok, kunhalmok, halomsírok parafrázisa is.

Az Adóhatóság belvárosi irodaházának bővítésére készült elvi építési engedélyterv. A meglévő toronyházhoz üveghíddal csatlakozó udvari "parazitaépület", amelynek alapformáját a rendelkezésre álló építési hely rajzolja ki. A szűkös keretek közé papírgalacsinként lett begyűrve a tervezett új szárny (amely azután nem is valósult meg).

A Nagyszéksóstón emelt épületnek különös és jellemzően magyar sors jutott osztályrészül. Terve, mint CBC partnerségi Központ kapta első építési engedélyét, másodszorra már csillagászati obszervatórium szerepelt a fejlécen, hogy még néhány kisebb kitérő után, végül kutatóházként épüljön meg, változatlan rajzok alapján. A házat sosem vették használatba, üresen áll, mára fölveri a gaz. Lényegében egy középudvar köré szervezett homokháti tanyaegyüttes és egy fél kerengőt övező kolostor törvénytelen gyermeke, miáltal részévé válhatott a környező tájnak, tanyavilágnak. 

A hangzatos elnevezés egy többfunkciós épületegyüttest takar, melynek földszintjén üzletek, emeletén felsőoktatási kollégium, további szintjein 165 lakás kapott helyet. A Szeged belvárosának frekventált pontján épülő ház 2018-ban kapott építési engedélyt a terveink alapján. A helyi szabályozás meglehetősen magas épület emelését teszi lehetővé a területen, ennek megfelelően a beépítés igen intenzív, melyet a tömeg erőteljes tagolásával ellensúlyoztunk.

A Marostőnek hívott építészeti panoptikum éke ez a soklakásos társasház, amelynek tervezésébe Veszprémi Zsolt barátom és kollégám vont be az ezredforduló táján. Az alaprajzi koncepció alapvetően az ő érdeme, már csak a lakások finomhangolásába és a homlokzat kialakításába szálltunk be. Az egész objektum kissé kísérleti jellegű, de éppen ez volt az izgalmas benne.

Kiváló megbízónkkal jó kis ház született egy zsebkendőnyi telekre az egykori Marostői zártkertekben. A helyszín megérdemelte a minőséget, hiszen itt volt valaha a "Garden", ahol olyan óriásai formálódtak a művelődéstörténetnek mint pl. a Tirke Honolulu.